back
 

Elveszett


Elveszett a mondatban,
ami a gondolatban benne volt...
Nem tudom, hogy érzed-e,
de képtelen vagyok összerakni,
rekonstruálni a gondjaim,
az életemről nem is beszélve.
Szó, mi szó, amit mondok olyan,
mint a művirágok az ablakokban.

Elvetél a gondolat,
így elvetélnek a mondatok,
semmi mást nem igérhetek:
csak azt adom tovább,
mit én is kapok.
A jótanácsaim felejtsd el,
fontosabb a tapasztalat,
csak azt ajánlom őszintén,
hogy jól figyeld magad,
figyeld jól meg magad!

Macskajáték


Látod, de nem érted,
hogy az asztal meg a székek
hova szállnak, mire véljed
ezen abszurd, fura képet.

Tölgyfának a hulló
levelével a magasból
te is úszol, de nem észlel,
csak a fészekben a holló.

Kérded, hogy a látvány
csak a képzet szüleménye,
vagy ez álom, minek ott állsz,
s hunyorogsz még a határán?

Aszfalton az árnyak
felidézik, ami voltál,
meg a városban a fények,
meg a sármos faluvégek.

Gyermekkori színek belekúsznak,
s nem eresztik el a szíved,
poros ízek leszögeznek,
nem is érted.

Úgy játszik az emlék a szíveddel,
ahogy döglött egerekkel gurigázó,
busa macskák: szeretettel.

Sok-sok töredékből
kusza képek alakulnak,
de ha nézed közelebbről:
lenyomatként ez az élet.

Lazacok


Lazacok a vérben, útra készen
a verőérben a szíved felé…
Úsznak az árral szembe, feszengve,
ficánkolva a haláluk elé.
Tele lesz velük a pitvar, a kamra:
holt lebegés a zavaros pirosba…
De talán egyszer, valami reggeli sodrásban
újak indulnak el a szívből.

Menet


Magok a szélbe’ szállnak, jó az irány,
ki tudja, meddig érnek el viszont:
ez itt a talány.
Ki tudja, lesz-e még egy jó legelő,
ahol az egyikükből egy hatalmas fa kinő.
Magunk a szélben állva, jó levegőn,
szeretjük azt, ha jó kilátás van a hegytetőn.
Nem ártana az se, hogyha az élet is
ennyire szép tudna lenni, ha nézed.

Hajók a nagy folyón a delta felé,
úsznak el a láthatáron a delfinek közé.
Kering a vízben némi szemét,
azt is elviszi az ár, mégis marad itt elég.
Szemünkbe tűz a nap, király a sirály,
ahogy a vízből kikapva olajas halat zabál.
Fehér vitorlánk a tengeren át
húz a dicsőség felé, mint a Szent Jupát.

Nyakunkba sál, fejünkre sapka kerül,
lecsúszni jól a lejtőn így biztos sikerül…
Karácsony éjjel a gyomrokon át
szívbe búj a szeretet, és félti magát:
vajon meddig lesz helye még,
s a lélek útvesztőjében láthat-e esélyt
arra, hogyha fényt meg kiutat se lát,
mégis megtalálja Ariadné fonalát?

Csiga roppant


Nézed, hogy nem csiga roppant-e a talpad alatt… de.

Koukáš, jestli ti pod nohama nerupla ulita... ale jo.

You are looking if it’s a snail that cracked under your foot… yes indeed.

Kérdezd meg a péket


Kérdezd meg a péket
hogy lesz-e friss kenyér
kérdezd meg a postást
hogy mért nem jön levél
kérdezd meg a hentest
hogy mennyi lesz a hús
kérdezd meg a pápát
hogy csináld hogy a mennybe juss


kérdezd meg a tévést
hogy lesz-e jobb adás
kérdezd meg az orvost
mért fáj a fronthatás
kérdezd meg a bányászt
hogy robban a metán
kérdezd meg a bankárt
adna-e kölcsön netán
kérdezd meg a pincért
hogy mért hideg a tál
kérdezd az időjóst
hogy mért hideg a tél
kérdezd meg a táncost
hogy meddig áll a bál
kérdezd meg a boncnokot
hogy meddig ér a bél


ref.:
kérdezd meg a péket
kérdezd meg a péket
vagy kérdezd meg a festőt inkább
hogy mért nem érted a képet
kérdezd meg a péket
kérdezd meg a péket
vagy kérdezz inkább engem
hogy a szöveget mért nem érted


kérdezd meg a sintért
hogy hol van a kutyád
kérdezd meg a gátőrt
hogy mikor szakad a gát
kérdezd meg a tudóst
hogy a nap mióta ég
kérdezd meg az istent
hogy sokáig tart-e még