zpět
 

G r e g o r     S a m s a      -     P o m a l é      s v ě t l o   2 0 1 4

 
 

l     a     s     s     ú                 f     é     n     y

Nem mozdulnak az árnyak. Mint egy döglött állat,
fekszik a földön az út, kerülgeti a fákat.
Mint kilapított kígyó, éppenhogy csak dereng.
Fülbe suttog a zaj, majd égig harsan a csend.

Szétforgácsol mindent ez a halálosan lassú fény,
nem mutatja meg a tükör, hogy tárgy az vagy élőlény,
ami megnézné magát, hogyha látszana benne.
Itt maradna a test még, csak a lélek az, ami menne.

Úgy viselkedik a szó, mintha valamiről szólna,
de bennreked a gondolat, a hangsor meg csak szolga,
kiszolgálja a semmit, mintha valami volna.
Összefogva a forma, a tartalom széthullva.

Állnak a szélben az ágyak, lepedők mereven úsznak.
Tegnap volt a péntek, de ma mégsincsen szombat.
Lusta fekete macska nyaldossa az ölét.
Ideér lassan a fény is, aztán meg csak a sötét…

Szétforgácsol mindent ez a halálosan lassú fény,
péppé morzsol mindent ez a halálosan lassú fény,
porrá őröl mindent ez a halálosan lassú fény,
s a tűzhelyen ott rotyog egy semmivel telt edény.

p     o     m     a     l     é                 s     v     ě     t     l     o

Stíny se nehnou. Jak chcíplé zvíře,
leží na zemi silnice, objíždí stromy.
Jak rozplácnutý had, ve tmě sotva svítá.
Do ucha zašeptá hluk, pak do nebe zařve ticho.

Všechno roztříští to smrtelně pomalé světlo,
zrcadlo neukáže, jestli je to předmět či živá bytost,
co by se na sebe podívala, kdyby se v něm viděla.
Tělo by tu ještě zůstalo, jen duše by šla dál.

Slovo se chová tak, jako by mluvilo o něčem,
ale myšlenka uvízne uvnitř, a řada hlásek je jen sluha,
co obslouží nicotu, jako by něčím byla.
Forma zůstává vcelku, obsah se rozpadá.

Ve větru stojí postele, prostěradla ztuhle plují.
Včera byl pátek, ale dnes není sobota.
Líná černá kočka si olizuje rozkrok.
Pomalu dorazí i světlo, a pak už jen tma…

Všechno roztříští to smrtelně pomalé světlo,
vše rozdrtí na kaši to smrtelně pomalé světlo,
vše rozemele v prach to smrtelně pomalé světlo
a na sporáku bublá ničím naplněný hrnec.



mi hova

falba tégla, sültre só, fölbe mag, vetésre hó,
kés kenyérbe, zsebbe pénz, bor pohárba, sebre géz,

tus papírra, érbe tű, bibliába dőltbetű,
fülbe szó, a kútba kő, hús a húsba, ágyba nő

nyál a szélbe, ölbe kéz, kertbe fák, teába méz,
halra citrom, égbe kék, rúdra sonka, falra kép,

csendbe dal, regénybe hős, sírba csont, a múltba ős,
gépbe fém, a fába szú, nyak hurokba, szívbe bú



co kam

do zdi cihla, na pečeni sůl, do země zrní, na osev sníh,
nůž do chleba, do kapsy peníze, víno do sklenice, na ránu gáza,

tuš na papír, do žíly jehla, do bible kurzíva,
do ucha slovo, do studny kámen, maso do masa, do postele žena

slina do větru, do klína ruka, do zahrady stromy, do čaje med,
na rybu citron, do nebe modř, na tyč šunka, na zeď obraz,

do ticha píseň, do románu hrdina, do hrobu kosti, do minulosti předek,
do stroje kov, do dřeva červotoč, krk do smyčky, do srdce smutek


kőcsirke

a kőcsirke nem csipog, a kőcsirke nem lát,
a kőcsirke nem lesz tyúkká, tojást sohasem tojik majd,
a kőcsirke nem finom, a kőcsirke nem lép,
a kőcsirke nem repül, habár a nem kő sem nagyon…

a kőcsirke csak szép, a kőcsirke csak szép,
a kőcsirke csak szép, habár ez nézőpont kérdése.

a kőcsirke nem vérzik, a kőcsirke nem fáj,
hacsak a lábadra nem esik, de a kőcsirke esetlen,
a kőcsirke nem barát, a kőcsirke nem ellenség,
a kőcsirke csak van, de talán csak álmaidban.

a kőcsirke csak szép, a kőcsirke csak szép,
a kőcsirke én vagyok, habár ez nézőpont kérdése.



kamenné kuře

kamenné kuře nepípá, kamenné kuře nevidí,
kamenné kuře se nestane slepicí, nikdy nesnese vejce,
kamenné kuře nechutná, kamenné kuře nekráčí,
kamenné kuře nelétá, ale ani to nekamenné moc ne…

kamenné kuře je jen krásné, kamenné kuře je jen krásné,
kamenné kuře je jen krásné, ačkoli to je otázka pohledu.

kamenné kuře nekrvácí, kamenné kuře nebolí,
pokud ti ovšem nespadne na nohu, a kamenné kuře je těžkopádné,
kamenné kuře není přítel, kamenné kuře není nepřítel,
kamenné kuře pouze existuje, ale možná jen ve tvých snech.

kamenné kuře je jen krásné, kamenné kuře je jen krásné,
kamenné kuře jsem já, ačkoli to je otázka pohledu.



agykullancsok
(Gál Attila, Böszörményi Péter)

Kávésáros reggel; minden reggel felkelnek,
a rántottára ülnek, hadonászok, de elmenekülnek.
Nézek utánuk. Szemmel követem őket: merre repülnek?
A fénnyel a tarkómra úsznak, nem veszem észre, s már belefúrnak
az agykullancsok.

Állok a gépem mellett, csillog a fémen a fényben a lényem.
Érzem, a térdem roggyan, a meniszkuszom nincsen jobban.
Munkaszünetben zsemlét rágok, nyelek, sörbe mártok.
Neoncsőből hullanak a hajamba, újra fejembe szúrnak
az agykullancsok.

Este a tévét nézem. Csajoznék, ha lenne nékem.
Lavórban ázik a lábam, nyögök, elmosolyodom, de nem látom
a falinaptárat, pedig a számok mögött sok kicsi állat
éled az útra, rajzanak, s kegyetlenül az agyamba fúrnak
az agykullancsok.

Éjszaka álom terhel. Kúsznak a képen az éjjeli rémek.
Engem akarnak mind egy szálig taposni, mint egy férget.
Nyílik az ajtó, ekkor anyám, akár kiskoromban,
letörli könnyem, vállamra húzza a paplant, s alszom nyomban,
rámmosolyog még, és a fogairól rámperegnek ismét
az agykullancsok.



mozková klíšťata
(Attila Gál, Péter Böszörményi)

Ranní bláto z kávy; každé ráno vstanou
a sednou si na míchaná vejce, mávám rukama, utečou.
Dívám se za nimi. Očima je doprovázím: kam létají?
Světlem připlavou na můj týl, nevšimnu si a hned se do něj navrtají
mozková klíšťata.

Stojím u stroje, moje bytost se ve světle na kovu třpytí.
Cítím, že koleno se mi podlamuje, můj meniskus se nezlepšuje.
V pracovní pauze kousám housku, polykám, namáčím do piva.
Z neonu mi spadnou do vlasů, znovu mě píchají do hlavy
mozková klíšťata.

Večer se koukám na televizi. Balil bych holky, kdybych je měl.
Nohy si máčím v lavoru, hekám, usmívám se, ale nevidím
nástěnný kalendář, kde se za čísly mnoho zvířátek
chystá na cestu, rojí se a krutě se mi do mozku derou
mozková klíšťata.

V noci mě tlačí sen. Po obrazech se plazí noční přízraky.
Do jednoho mě chtějí zašlapat, jako hmyz.
Dveře se otevřou a moje máma, tak jako v dětství,
mi utře slzy, přikrývku přitáhne na ramena a hned spím dál,
ještě se na mě usměje, a z jejího chrupu se na mě nadrolí
mozková klíšťata.



a kert

nézd csak, itt ez a kert, gyere, szépen feküdj le a fűbe!
árnyékot is vetünk, ha a nap túlságosan sütne.
hogy ne tikkasszon a hőség, lágy szellő cirógat.
minden téged szolgál itt, és minden téged nyugtat.

hunyd le mindkét szemed, vagy csak azt nézd, amire körben
rámutatunk: ebből ehetsz, s inkább maradj csöndben!
ne érdekeljen, hogy máshol mi lóg le a fákról,
főleg kettőt hagyj békén, maradj tőlük távol!



zahrada

podívej se, zde je ta zahrada, pojď, pěkně si lehni do trávy!
vrhneme i stín, kdyby slunce příliš svítilo.
aby tě horko nezmáhalo, jemný vánek tě laská.
tu všechno slouží tobě, tady vše uklidňuje tebe.

zavři obě oči, nebo se dívej jen na to, na co ukážeme
kolem: z toho můžeš jíst, raději zůstaň potichu!
nemusí tě zajímat, co visí jinde ze stromů,
hlavně dva nech na pokoji, zůstaň od nich daleko!



egovalčík

Zrcadlo ukaž mi, jakej jsem já,
a ukaž mi, jak mě svět vidí,
ale pozor, teď nemám moc náladu,
tak ať ta zpráva jemně zní!
Protože vůči sobě mám
docela vysoké nároky,
takže nikdy se vůbec nemůže stát,
abych já klidně nemohl spát.


Ref:
Myslím, že já jsem tak dobrý a tak úžasný,
největší, nejlepší a k tomu nejsilnější.
Řekni, tak řekni, že jsem nejspíš dokonalý,
nejhezčí a skromný a k tomu nejchytřejší!


Slyšel jsem, že všichni říkají,
že jsem fešák a sympaťák.
Tvrdí to hlavně kámoši
a to by teda byl pěknej kamarád,
kdyby mi říkal nepravdivé,
já bych to nikdy neudělal.
Jsme přece všichni dospělí
a na jazyku, co nám na srdci leží.


egókeringő

Tükröm, mutasd meg, milyen is vagyok én,
és mutasd, hogy lát engem a világ,
de vigyázat, nincs túl jó hangulatom,
úgyhogy finoman szólj!
Ugyanis igényes vagyok
magammal szemben,
úgyhogy sohasem eshet meg,
hogy ne tudnék nyugodtan aludni.


Ref:
Azt hiszem, oly jó és oly csodálatos vagyok,
a legnagyobb, a legjobb és a legerősebb.
Mondd, na mondd már, hogy tökéletes vagyok,
a legszebb, és szerény, ráadásul a legokosabb!


Hallottam, hogy mindenki az mondja,
jóképű vagyok meg szimpatikus.
Főleg a haverok állítják ezt,
és szép kis barát lenne,
aki valótlant állítana nekem,
én sosem tennék ilyet.
Hisz felnőttek vagyunk mindannyian,
ami a szívünkön, az a szánkon.


studená

Stál jsem na Karlově mostě, hrály tam divný muziky,
ztratil jsem rovnováhu a spadl jsem do vody.
Pak jsem si říkal: buď v klidu, brácho!
Nemůžeš dvakrát spadnout do stejné řeky.


Šel jsem po ulici V háji a šlápnul jsem do psího hovna,
prej to přinese štěsí, ale nikdy to nevyšlo.
Žiju si dobře, nikdy si nestěžuju.
Často si dávám studenou sprchu.


hideg

A Károly hídon álltam, furi zenék szóltak ott,
elvesztettem egyensúlyom, s a vízbe estem.
Aztán így szóltam magamhoz: nyugi, testvér!
Nem eshetsz kétszer ugyanabba a folyóba.


Mentem a V háji utcában, és kutyaszarba léptem,
állítólag szerencsét hoz, de ez sosem jött be.
Jól élek, sosem panaszkodom.
Gyakran veszek hidegzuhanyt.


výzva
(Mihály Vörösmarty: Výzva - úryvek
překlad: Libor Štukavec, Richard Pražák)

Své otčině, ó Maďare,
jak syn vždy věrný buď!
Je kolébka to tvá i hrob,
jenž přikryje tvou hruď.


Tam v cizím světě velikém,
tam nenalezneš klid.
Ať jakýkoliv osud máš,
zde souzeno ti žít.


Vörösmarty Mihály: Szózat
(részlet)


Hazádnak rendületlenűl
Légy híve, oh magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
mely ápol s eltakar.


A nagy világon e kivűl
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.








 
 

szúnyogok és békák / komáři a žáby

minél több a szúnyog, annál több a béka,
minél több a béka, annál kevesebb a szúnyog,
minél kevesebb a szúnyog, annál kevesebb a béka,
minél kevesebb a béka, annál több a szúnyog.

čím je víc komárů, tím je víc i žab,
čím je víc žabáků, tím je míň komárů,
čím je míň komárů, tím je míň žabáků,
čím je míň žabáků, tím je víc komárů.

nic a všechno / semmi és minden


vykácené stromy leží v mé duši
vyloupané banky zívají v mysli mé
prázdná nevratná láhev je moje tělo
a přesto já jsem nic a všechno

kidöntve fák fekszenek a lelkemen
elmémben kifosztva bankok ásítanak
visszaválthatatlan üres üveg a testem
mégis én vagyok a semmi a minden

halál / smrt


a halál hangok formájában jön el értünk
a halál meg az élet: a két jó barát
smrt přijde pro nás v podobě zvuků
smrt přijde pro nás v podobě tónů
smrt a život, dva dobří přátelé, se radují
a začíná akce

a halál lehet éhhalál
a halál lehet fagyhalál
a halál lehet kínhalál

ha a hal feláll, az a halál
ha a halál inhalál, az az agyhalál




 
 

G r e g o r     S a m s a      -      E ď    2 0 0 6

 
 

Elveszett


Elveszett a mondatban,
ami a gondolatban benne volt...
Nem tudom, hogy érzed-e,
de képtelen vagyok összerakni,
rekonstruálni a gondjaim,
az életemről nem is beszélve.
Szó, mi szó, amit mondok olyan,
mint a művirágok az ablakokban.

Elvetél a gondolat,
így elvetélnek a mondatok,
semmi mást nem igérhetek:
csak azt adom tovább,
mit én is kapok.
A jótanácsaim felejtsd el,
fontosabb a tapasztalat,
csak azt ajánlom őszintén,
hogy jól figyeld magad,
figyeld jól meg magad!

Macskajáték


Látod, de nem érted,
hogy az asztal meg a székek
hova szállnak, mire véljed
ezen abszurd, fura képet.

Tölgyfának a hulló
levelével a magasból
te is úszol, de nem észlel,
csak a fészekben a holló.

Kérded, hogy a látvány
csak a képzet szüleménye,
vagy ez álom, minek ott állsz,
s hunyorogsz még a határán?

Aszfalton az árnyak
felidézik, ami voltál,
meg a városban a fények,
meg a sármos faluvégek.

Gyermekkori színek belekúsznak,
s nem eresztik el a szíved,
poros ízek leszögeznek,
nem is érted.

Úgy játszik az emlék a szíveddel,
ahogy döglött egerekkel gurigázó,
busa macskák: szeretettel.

Sok-sok töredékből
kusza képek alakulnak,
de ha nézed közelebbről:
lenyomatként ez az élet.

Lazacok


Lazacok a vérben, útra készen
a verőérben a szíved felé…
Úsznak az árral szembe, feszengve,
ficánkolva a haláluk elé.
Tele lesz velük a pitvar, a kamra:
holt lebegés a zavaros pirosba…
De talán egyszer, valami reggeli sodrásban
újak indulnak el a szívből.

Menet


Magok a szélbe’ szállnak, jó az irány,
ki tudja, meddig érnek el viszont:
ez itt a talány.
Ki tudja, lesz-e még egy jó legelő,
ahol az egyikükből egy hatalmas fa kinő.
Magunk a szélben állva, jó levegőn,
szeretjük azt, ha jó kilátás van a hegytetőn.
Nem ártana az se, hogyha az élet is
ennyire szép tudna lenni, ha nézed.

Hajók a nagy folyón a delta felé,
úsznak el a láthatáron a delfinek közé.
Kering a vízben némi szemét,
azt is elviszi az ár, mégis marad itt elég.
Szemünkbe tűz a nap, király a sirály,
ahogy a vízből kikapva olajas halat zabál.
Fehér vitorlánk a tengeren át
húz a dicsőség felé, mint a Szent Jupát.

Nyakunkba sál, fejünkre sapka kerül,
lecsúszni jól a lejtőn így biztos sikerül…
Karácsony éjjel a gyomrokon át
szívbe búj a szeretet, és félti magát:
vajon meddig lesz helye még,
s a lélek útvesztőjében láthat-e esélyt
arra, hogyha fényt meg kiutat se lát,
mégis megtalálja Ariadné fonalát?

Csiga roppant


Nézed, hogy nem csiga roppant-e a talpad alatt… de.

Koukáš, jestli ti pod nohama nerupla ulita... ale jo.

You are looking if it’s a snail that cracked under your foot… yes indeed.

Kérdezd meg a péket


Kérdezd meg a péket
hogy lesz-e friss kenyér
kérdezd meg a postást
hogy mért nem jön levél
kérdezd meg a hentest
hogy mennyi lesz a hús
kérdezd meg a pápát
hogy csináld hogy a mennybe juss


kérdezd meg a tévést
hogy lesz-e jobb adás
kérdezd meg az orvost
mért fáj a fronthatás
kérdezd meg a bányászt
hogy robban a metán
kérdezd meg a bankárt
adna-e kölcsön netán
kérdezd meg a pincért
hogy mért hideg a tál
kérdezd az időjóst
hogy mért hideg a tél
kérdezd meg a táncost
hogy meddig áll a bál
kérdezd meg a boncnokot
hogy meddig ér a bél


ref.:
kérdezd meg a péket
kérdezd meg a péket
vagy kérdezd meg a festőt inkább
hogy mért nem érted a képet
kérdezd meg a péket
kérdezd meg a péket
vagy kérdezz inkább engem
hogy a szöveget mért nem érted


kérdezd meg a sintért
hogy hol van a kutyád
kérdezd meg a gátőrt
hogy mikor szakad a gát
kérdezd meg a tudóst
hogy a nap mióta ég
kérdezd meg az istent
hogy sokáig tart-e még